Kíváncsi lennék, hogy egy átlagos magyar KKV mennyit költ egy évben képzésre. Erről sajnos nem találtam konkrét adatot a neten, gondolom nem is szívesen osztják meg a közzel a vállalatok tulajdonosai, vezetői. Az, hogy a munkahelyi képzés, vagy annak hiánya nem csak magyarországi kérdés, mint a nyitó ábrából is látszik:

- Mi lesz, ha képezzük őket és elmennek?

- Mi lesz, ha nem... és maradnak.

Tegye fel a kezét, aki KKV-nál dolgozik és az elmúlt egy évben volt bármilyen tréningen, oktatáson és NEM saját maga fizette. 

Ma egy átlag magyar munkavállaló bekerülhet egy céghez gyakornokként és mondjuk ott fogják. Szuper, mert a "gyerek" már ismeri a céget, tudja a feladatát, hiszen itt gyakornokoskodott. Kész.

Vagy pályázik és őt választják ki, mert szintén "kész", megtanulta máshol a munkakörében ellátandó feladatokat.

Esetleg olyan speciális feladatot kell végeznie az újonnan jövőnek, amit máshol még nem csinált, mert nem volt rá lehetősége. Őt betanítják, kap "on the job" tréninget, így kell csinálni. Kész.

A legtöbb cégtulajdonos pénzkidobásnak tartja a képzéseket, hiszen a kolléga tudja a feladatát. A kommunikációs tréning, vagy a sales tréning pedig úri huncutság.

Szerencsére nem mindenki gondolkodik így. Egyre többen úgy vélik, hogy a képzés befektetés. Azok a cégtulajdonosok és vezetők, akik az alkalmazottaikat képzésre küldik úgy gondolják, hogy a képzéstől nem csak jobbak lesznek az alkalmazottaik, hanem az elkötelezettségük is nő. Ennek ellenére e képzések, tréningek ritkán alkotják az üzleti stratégia részét. (Bitport.hu, 2016.10.24.)

Vannak olyan kisvállalkozások, amelyek nem is engedhetik meg maguknak, hogy ne küldjék rendszeres tréningre a munkatársaikat, mivel ez előírás, ha mondjuk egy prémium kategóriás járműveket árusító és javító autószalonról beszélünk, hiszen a márkakereskedésnek be kell tartani a számára előirányzott tréningeket. Igaz, ez kiesést jelent időben és egy darabig talán bevételben is, hiszen a szerelők mondjuk a DC Star diagnosztikai tréningjén ülnek ahelyett, hogy jó pénzért Merciket javítanának, de egy idő után behozza az árát, hiszen hatékonyan tudnak reagálni egy több tíz milliós autó esetleges problémájára, vagy alkatrész cserére, ennek pedig híre megy.

Egy próba coaching során eszmélt rá a coachee, hogy a cégében évek óta ő tart tréninget a kollégáinak. Csak áruismeretet és sales-t. Aha élmény volt, amikor rájött, hogy abból, hogy elküldi a munkatársait egy külsős tréningre mennyit profitálhat. Élményt és tudást egyszerre szerez a kollégáinak.

Vannak olyan munkavállalók is persze, akik nyűgnek érzik azt, ha el kell menniük külsős tréningre.

Jó hír, hogy rengeteg e-learning tréning és tanfolyam áll már rendelkezésre, amikor a saját gépén, saját maga beosztva az idejét elvégezhet egy-egy kurzust. Sőt, jön a mobile learning, amikor mindez telefonról megoldható.

Nagyon fontos, hogy mielőtt tréningre küldjük a kollégákat felmérjük, valójában mire is van szükségük. Csak azért ne küldjük facilitátor képzésre a gondnok kollégát, hogy növeljük a tréning órák számát, vagy Micikét műkörmös tanfolyamra, mert ő azt szeretné.

A munkatársnak értenie kell, hogy miért küldi a vezetője képzésre, miért pont arra a képzésre küldi, meddig tart és mit várnak tőle utána. Ha ezt előre tisztázzuk nem lehet nagyobb baj.

A végére egy idézet:

Azaz "Képezd az embereket úgy, hogy el tudjanak menni, tartsd őket elég jól ahhoz, hogy ne akarjanak!"

Ezzel a bejegyzés elején található dilemmára is választ kapunk.

Érdekes gondolatmeneteket olvashattok a Fairway blogon is, ajánlom figyelmetekbe!